7. fejezet: A kisfilm

Mire kiértem a nappaliba, a stáb már elfoglalta szinte az egész helységet. Kipakolták a kamerákat, a világítást, a sminkesek azonnal kézbe vettek minket, de nekik nem volt sok dolguk, csak egy-két igazítást csináltak rajtunk, hogy ne csillogjon az arcunk a kamerában.

- Rendben lányok, akkor kezdjük. – szólalt meg a rendezőasszisztens, és mind a hármunkat leültetett a kanapéra – Meséljetek erről a hétről, lányok. Milyen számokat énekeltek majd?

- Ezen a héten lesz egy pörgősebb, és egy lassú számunk is. – kezdte Vic.

- Meséljetek a lassúról. 

- A lassabb szám a One Direction dala, a Gotta Be You lesz, amit őszintén megvallva elég nehezen hoztunk össze. – vallotta be Tracy. 

- Mégis miért? Hiszen általában mindig, minden menni szokott. – jött az újabb kérdés, amire én válaszoltam.

- Miattam ment nehezen, ugyanis most kivételesen én fogom énekelni a magasabb szólamokat, legalábbis meg fogok velük próbálkozni. 

- Igen, és ebben Olivia kapott egy remek segítséget is, ugyanis volt, aki tanította. – tette hozzá Vic. 

- Ki volt az? 

- Harry Styles, a 1D-ből. – mutattam rá Harry-re, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelte az interjút. Mikor őt kezdte el venni a kamera, mosolyogva integetett bele.

- Rendben! Egyszer ennyi. – szakította meg a kérdéseket a rendező – Harry! Idejönnél, kérlek?

- Öhm… persze. De miért is? – túrt bele a hajába zavartan.

- Szeretnénk pár dolgot megtudni a hetedről, a lányokkal.

- Oké! – vont vállat, és elindult felénk, mire mi átadtuk neki a helyünket.

- Olivia, te maradj! – kaptam az utasítást. Te jó ég! Tudtam, hogy ez lesz a vége. Most jön a ”Holivia” rész. – Harry, milyen volt Olivia-val dolgozni. Miben segítettél neki?

- Simon kért meg, hogy hozzunk össze pár találkozót, ugyanis a lányok ugye a mi dalunkat éneklik, és Olivia kapta az én soraimat a GBY-ban. 

- Eddig nem sikerült elénekelnem a magas hangokat, de Harry sokat segített benne, és talán most már menni fognak. – mosolyogtam rá Harry-re. 

- Igazak a hírek, hogy több is történt köztetek? Hiszen együtt vásároltatok, és egyik reggel Harry házából jöttél ki. 

- Nem töltöttük együtt az estét, mint ahogy azt több helyen is írták, csak Harry aznap reggel elvitt az egyik próbájukra. Utána pedig beugrottunk egyet vásárolni, ugyanis nagyon jó barátok lettünk ez alatt a pár nap alatt. 

- Ezt tanúsíthatom. – tette hozzá Harry. 

- Akkor ennyi lesz, gyerekek! – szólt végül a rendező – Holnap a főpróbán még filmezünk egy keveset, és össze is tudjuk vágni a kisfilmet. Köszönjük lányok, és neked is Harry. 

- Nincs mit! – felelte Harry mosolyogva. 

A stáb pillanatok alatt összepakolta a cuccait, és alig pár perc alatt el is hagyták a házat. 

- Örülünk, hogy itt vagy, Harry. – szólalt meg Vic. 

- Hát még én hogyan örülök. – nevetett rá, majd rám pillantott. Válaszul rámosolyogtam, csak hogy tudja, én is örülök neki. 

- Eszméletlen, hogy ezek is csak kettőtökkel foglalkoznak. – szólalt meg Tracy. 

- Nem baj, legalább tudtuk tisztázni. Olivia-t úgyis nagyon zavarta a dolog. – mondta Harry. 

- Tessék? – néztem rá értetlenül – Nem zavart… mármint… Hagyjuk ez, oké? – éreztem, hogy elvörösödik az arcom. Mi az, hogy engem zavart? Őt is zavarta. Vagy egyáltalán nem érdekli, hogy kivel hozzák össze. 

- Tereli a szót, mint mindiiiiiiig. – dalolta Vic, alig hallhatóan, mire én lesújtó pillantással jutalmaztam meg. 

- Én asszem megyek is. – pattant fel Harry a kanapéról, ahol eddig ült. Én kérdőn néztem rá.

- De mi van azzal, amit mondani akartál?

- Már nem olyan fontos. Holnap találkozunk. 

- Hát jó. – mondtam neki, és az ajtóhoz kísértem.

- Szia, Harry! – kiáltott utána két barátnőm. 

- Sziasztok. – intett vissza nekik az ajtóból, majd felém fordult.

- Biztos, hogy nem olyan fontos? 

- Nem. Igazából nem is tudom, hogy mit akartam. – hazudta. Láttam rajta, hogy eltitkol valamit. 

- Oooooké. Akkor holnap. – mondtam, mire felemelte a kezét, és mosolyogva a saját arcára mutatott. Először nem tudtam, hogy mit akar, majd mikor közelebb tolta az arcát, lenyomtam neki egy puszit. Elfordította a fejét, és az arca másik felére is adtam neki. Végül pedig csukott szemmel kezdett felém csücsöríteni, hogy adjak a szájára is egyet. Hangosan elnevettem magam, majd a mellkasánál fogva kilöktem az ajtón, és becsuktam előtte. 

Mosolyogva fordultam meg, és szembe találtam magam a szintén mosolygó barátnőimmel, akik közbe-közbe megtekerték a fejüket. 

- Mi van? 

- Rossz vége lesz. – mondta Vic, Tracy pedig helyeslően bólintott. 

- Minek?

- Hát a kapcsolatodnak, Harry-vel. 

- Barátok vagyunk, oké? 

- Még… 

- Vic, fejezd ezt be. Ne kezdd el te is, elég a neten ezt olvasni. 

- Ismerünk, jobban, mint bárki más. – Tracy is megszólalt. El sem akartam hinni, hogy Vic mellett áll. Soha nem szokott állást foglalni mellettünk, most mégis megtette. 

- A karrierünkre fogok koncentrálni, nem érdekelnek a pasik. Értitek? Harry, és én csak barátok vagyunk. 

- És Louis? Neki vacsorát ígértél. Ő sem érdekel?

- Fogadás volt, és csak akkor lesz vacsora, ha tovább jutunk. 

- Dehogy csak akkor. – legyintett Vic. 

Nem akartam, hogy elfajuljon veszekedéssé ez a beszélgetés, így jobbnak láttam, ha visszavonulok a szobámba. Az ágyamon feküdve gondolkoztam, miközben a tévében hangosan ment valami ócska film. Kopogást hallottam, majd Vic lépett be.

- Igazából nem is rád céloztam.

- Mi van?

- Láttad te a 1D filmjét? A This Is Us-t.

- Nem. De ez most hogyan jön ide?

- Szerintem érdemes megnézned. 

- Mi vaaaaaan? Értékelném, ha elmondanád, hogy miről beszélsz.

- Senki sem tudja, hogy milyen az igazi Harry, csak aki igazán ismeri, és ezt ő is elmondja a filmben. De van benne egy-két dolog, amiből megláthatod, hogy milyen ember ő. És nem éppen olyan, mint amilyen most volt. 

- Még mindig nem értelek. – tekertem meg a fejemet.

- Totál be van szarva a közeledben. Érted már?

- Miért lenne?

- Mert beléd van zúgva. 

- Pffffff. – tört ki belőlem a nevetés – És ezt most miből következtetted ki?

- Mert pasi, és minden pasi ugyan olyan, ha csajról van szó. Lehet, hogy még maga sem jött rá, de a viselkedése mindent elárul. 

- Nem te mondtad, hogy senki sem ismeri őt igazán? Akkor meg honnan lettél ilyen nagy szakértő? Tudod mit, Vic. Fejezzük be ezt a témát, oké? Készülj el, mert mindjárt indulunk a ruhapróbára.

- Makacs öszvér! – pattant fel az ágyamról, és kiment az ajtón.

- Háháááá! Ki beszél? – kiáltottam utána.