2014. január 7., kedd

20. fejezet: Úgyis erősebb

Sziasztok! A mai részhez annyit fűznék hozzá, hogy nagyon utálni fogtok, hogy itt hagytam abba. :D

Este elég későn értem haza, mert még bementem egyet sétálni a belvárosba. Ki kellett szellőztetnem a fejemet, és gondolkoznom kellett. Dona, és apa már aludtak, mikor hazaértem, így szerencsére nem vették észre rajtam, hogy eléggé kikészültem. Meglehetősen gyorsan el is aludtam, hiszen az előző éjszakám sem volt valami kellemes. 
Kedden jóval ebéd után ébredtem fel, és szerencsére senki sem volt otthon, így nyugodtan készülődhettem a munkába. Alig, hogy el akartam indulni, csengettek. 
- Szia! – köszöntem meglepetten az érkezőnek – Mit keresel itt?
- Érted jöttem. – lobogtatta meg a kezében a slusszkulcsot. 
- Megvan a kocsid? 
- Igeeeen! – ugrált örömében Annie – Legalább mindig el tudlak vinni dolgozni, és mehetünk bárhová.
- Szuper! Hozom a cuccomat, és mehetünk. – beszaladtam a szobámba, felkaptam a táskámat, és már mentem is vissza Annie-hez – Induljunk!
Imádtam az új kocsi illatát, így mélyeket szippogattam a levegőbe, mikor már barátnőm mellett ültem. Évek óta gyűjtött egy kocsira, és most végre meg tudta venni.
- Tegnap elmentem az anyjához! – bukott ki belőlem a mondat. Valakinek, muszáj volt elmondanom. Dona-val nem beszélhettem erről, mert bármennyire is megkedveltem, és megbízok benne, tudom, hogy első dolga lenne elmondani apámnak. 
- Kinek az anyjához?
- Harry-éhez. 
- Tessék? – meglepettségében félrerántotta a kormányt, és majdnem belement a szemben jövő kocsiba. 
- Figyelj már oda!
- Jól van, na! Nem vezetés közben kellene sokkolnod! És mi volt?
- Semmi különös. – vontam vállat.
- Hát persze…Akkor fel sem hoztad volna a témát.
- Na jó… - mély levegőt vettem, és belevágtam a történetbe. Elmeséltem neki mindent, egészen az anyámig. 
- És anyukád be is ismerte? – csodálkozott. 
- Igen! Tudta, hogy tudom az igazat, és nem tagadhatja le.
- Ez gááááz! – húzta el a száját. 
- Az. Ezzel minden megváltozott, érted? 
- Mi minden? 
- Eljött hozzám, Annie! Beszélnünk kellett volna. Gondolj bele, lehet, hogy ha akkor anyám engedi, hogy találkozzunk, nem megyek át azon a sok szenvedésen. 
- Caroline…lehet, hogy elment hozzád, de akkor is bántott, vagyis bántatott…már ha létezik ilyen szó. Ez mégsem olyan megbocsátható dolog.
- Tudom, de te is tudod, hogy azért törtem össze, mert elhagyott, és azt hittem, hogy nem kíváncsi rám. 
- Egy így oké, de…
- Tudom, hogy mire gondolsz. 
- Nem. Nem tudod. Mert te észre sem veszed magadon. 
- Mit?
- Azt, hogy bármi áron meg akarsz neki bocsátani. 
- Mi? Dehogy!
- De igen! – szólt rám erőteljes hanggal – Most is mindent bebeszélsz magadnak, csak hogy jobb színben tüntesd fel magad előtt. 
- Ez…ez nem igaz. 
- Dehogynem! – mondta, majd leállította a kocsit a Rose parkolójába, és kiszállt, én pedig követtem – A hülye is látja rajtad, hogy nem is utálod. 
- Oké, ezt inkább hagyjuk itt, mert a falnak is füle van ebben a kócerájban. – suttogtam neki, mikor bementünk az öltözőbe, és átöltöztünk a munkaruhánkba. 
Két órával később már megérkeztek az első vendégek, én pedig a pultban álltam Gale-el. 
- Na, hercegnő? Ma sem táncolsz? – lépett mellém.
- Nem. – nevettem rá – De te honnan tudod? 
- Miranda órákig dühöngött vasárnap, mert te akartál fellépni helyette. Mondjuk nem is csodálom, én is szívesebben néznélek téged, mint őt. 
- Hááááát…jobban is csinálnám nála. – kacsintottam rá.
- Abban biztos vagyok. – mért végig, és még közelebb lépett. 
- Enyelegni vagytok itt? – szólalt meg egy hang a pult másik oldaláról. Mindketten ránéztünk, és Miranda állt ott a kedves barátja társaságában. 
- És te? – kérdeztem vissza szúrósan. 
- Adj valamit inni. – mondta még lekezelőbben a szőke lány.
- Mosogatószerem van, azzal kimoshatod a szádat. – nevettem rá, és láttam, hogy Harry is elmosolyodik. 
- Ne húzd ki a gyufát, kislány!
- Te meg ne legyél ilyen féltékeny. – kelt a védelmemre Gale. 
- Én? Mire? A piszkafa lábaira? Mitől vagy ilyen csontos, édesem? Drog, vagy önsanyargatás? Mert ez nem egészséges, az egyszer biztos. 
Amint kimondta ezeket a szavakat, az arcomat elöntötte a pír, és szédülni kezdtem. Mintha a gondolataimban olvasna, vagy talán Harry beszélt neki arról, hogy mit tettem régen magammal? Biztos. Magától hogy találna ki ilyet?
- Ki kell mennem. – súgtam oda Gale-nek, és a hátsó ajtó felé vettem az irányt. Kirohantam, és az arcomat egyből megcsapta a hűvös, éjszakai levegő. Rágyújtottam egy szál cigire, majd miután elszívtam, még egyre is. 
- Régen nem ezt szívtad. – hallottam meg a sötétből a hangot. 
- Mit keresel itt? Miért jársz folyton utánam?
- Megmondtam, hogy amíg nem fizetsz, rajtad tartom a szemem.
- Én meg megmondtam, hogy megadom a tartozást. Csak ne kövess! – szívtam bele idegesen megint a cigibe. 
- Van nálam valami más. – húzott elő a zsebéből egy kis zacskót, tele apró kis tablettával – Régen imádtál, ha megláttad nálam ezeket. 
- Az már régen volt, és akkor is gyűlöltelek. 
- Kérsz egyet? Úgy látom, hogy rádfér.
- Hagyj békén. 
- Na, vedd el! Ajándékba adom, nem számolom hozzá a többihez. – mondta, és közelebb lépett hozzám, majd belenyomta a kezembe a kis pirulát. 
Én csak bámultam azt, és eszembe jutott a régi időszak, minden, ami négy évvel ezelőtt történt. Sam, és a haverjai Chapel Holmes egy elhagyatott házában buliztak mindig, ami messze volt mindentől, így senkit sem zavartak. Mindenki tudta, hogy zűrös ügyei vannak, de volt nála valami, amire szükségem volt. Valami búfelejtő, amitől jobban érezhettem magam, és nem fájt az összetört szívem. Drogra volt szükségem, és kaptam is. Megvolt az ára, de kaptam, és rá is szoktam. Hónapokig lógtam Sam-mel, és mindenki azt hitte, hogy a barátnője vagyok, de soha nem adtam meg magam neki. Engedtem, hogy csókolgasson, pedig undorodtam tőle, de egyszerűen nem tudtam elképzelni az életemet a drog nélkül, ahhoz pedig vele kellett lennem. Aztán egy nap valami olyat akart megtenni, amibe én nem mentem bele. Rendőrségi ügy lett belőle, de a gazdag szülei kihúzták a csávából. Nekem pedig az volt az utolsó nap, hogy drogoztam. 
- Tehát? – zökkentett ki a hangja a visszaemlékezésből.
- Nem kell! – dobtam le a földre a kezemben lévő pirulát. 
- Akkor ezt is felszámítom. – mondta dühösen – És ne feledd, már csak pár napod van! Remélem, hogy megkapom a pénzemet. 
- Megmondtam, hogy megpróbálom összeszedni. – sziszegtem az arcába undorodva.
- Ha esetleg nem menne, akkor fizethetsz máshogy is. Egyszerűbb lenne, hidd el. – elkezdett közelíteni, és a nedves falhoz nyomott – Régen nem kaptam meg azt, amit akartam, de most itt a lehetőséged, hogy önszántadból odaadd magad. Jó ajánlat, nem? Pénz helyett, egy gyors menet. Mindketten jól járunk. 
- Hozzám ne merj érni, érted? 
- Odabent dübörög a zene, itt úgysem hall senki. – mondta, miután a kezeimet összefogta, és egy kézzel a falnak nyomta, majd elkezdett csókolgatni. A szabad kezével benyúlt a lábaim közé, én pedig sírni, és ordítani kezdtem. A szájával próbálta befogni a számat, de nem nagyon ment neki. Sikerült kiszabadulnom a szorításából, de a ruhámnál fogva rántott vissza, azt leszabva rólam.
- Ne ellenkezz, és gyorsabban megleszünk. – dünnyögte a fülembe – Úgyis erősebb vagyok.
- De nálam biztos, hogy nem! – hallottam meg egy ismerős hangot, és csak azt vettem észre, hogy valaki lerántja rólam Sam-et, aki pár másodperc múlva ájultan terült el a földön. A könnyeim között néztem fel a göndör hajú megmentőmre, és ugrottam a nyakába.
- Harry! – zokogtam bele a vállába.
- Nincs semmi baj! – suttogta a hajamba – Itt vagyok, és nem engedem, hogy bárki bántson.

11 megjegyzés:

  1. Kínzás!!!!Ne máááár.....:( Most kicsit szomorú vagyok....de vissza térve a történethez: Ó TE JÓ ÉG ILYEN NINCS...ANNYIRA FANTASZTIKUSAN ÍRSZ, HOGY AZ MÁR FÁJ!!!!!!!!!!! :D
    U.i.: Reggel van :D Xx

    VálaszTörlés
  2. Aztaaa rohadt :D Harry felcsapott Supermannek xD
    amúgy bocsi, hogy ritkán komizok csak totál el vagyok havazva, de minden új fejezetet elolvasok :P mostantól próbálok komizni is ígérem :)
    amúgy Caroline helyében én pöcsön rúgtam volna Samet xD amúgy direkt hagytad abba itt ? :O gonosz vagy :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziii :)
      hát rúghatta volna, de akkor Harry-nek nem kellett volna megmentenie. így mégiscsak jobb ;)

      Törlés
  3. Ezt.nem.hiszem.el!!!!! Itt hagyod abba?? :DD imádtam, mást nem tudok mondani!! :))) siess a kövivel! :33 xoxo

    VálaszTörlés
  4. Ó te jó ég! Én már azt hittem, hogy megtörténik a legrosszabb. Nagyon örülök, hogy Harry Carruie után ment. :) Annyira nagyon várom már a holnapi részt. Ez nagyon izgalmas lett. xxx

    VálaszTörlés
  5. hét én kivagyok ... már az előző részhez is szerettem volna írni, de épp, h hazaestem,olvastam és mentem is tovább. szóval ...
    Carrie anyja ... hát nem tudom ... az addig szerintem okés, hogy nem engedte be ... de akkor legalább mondta volna meg Neki, h "Hé, majom itt járt a legjobb barátod ... " nade mindegy is.
    nem igazán örültem, h Annie a kis hős ellen beszélt ... bár igaza van, féltem, hogy mégiscsak Harry ellen beszéli a lányt ...

    VálaszTörlés
  6. oh és szerintem pont így jó a befejezése. :D ez így egy kerek rész. ja s még annyit hagytam le, h az előzőhöz írtad, h nem eseménydús ... nem az, hanem sorsfordító

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) szerintem is izgalmasan kell befejezni ;)

      Törlés
  7. Szia :)
    úristen, nagyon tetszett a rész. :D
    és fény derült a titokra is. :DD
    nagyon várom a kövit. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés